Igaz történet alapján! A beteg lelki támogatásának fontosságáról.

Több min 10-12 évvel ezelőtt egy idősebb úr fordult hozzám vizelési panaszokkal. A panaszait prosztata megnagyobbodás okozta, de már gyógyszeres kezeléssel nem letett rajta segíteni ezrét műtétre volt szükség. A műtét megtörtént. Minden rendben zajlott, a beteg szépen gyógyult és panaszmentessé vált. A műtét alatt vett szövettani minta is negatív volt.

Ezt követően a beteget hosszabb ideig nem láttam, habár el szoktuk mondani, hogy azért időnként el kellene jönni egy vizsgálatra.

Egy nap aztán egy enyhébb húgyúti fertőzés miatt jelentkezett, amit gyorsan sikerült maradéktalanul kezelni. Beszélgetés közben kiderült, hogy nem jelentkezett mert azóta is panaszmentesen vizelt. Viszont az évente elvégzendő prosztata rákszűrések elmaradta. Ezt elvégezve sajnos egy magas értéket észleltünk, mely miatt elmondtam a betegnek, hogy biopsziát (mintavételt) kell venni a pontos diagnózishoz. Ez meg is történt , viszont az eredmény pozitív lett, kiderült, hogy rosszindulatú prosztata daganata van.

Az orvos számára is ezek a legnehezebb pillanatok, amikor ezt közölni kell a beteggel. Egy rendkívül művelt idős beteg volt és megértette, de látszott rajta, hogy megtöri a dolog. Elmondása szerint az zavarta leg inkább, hogy vele ez, hogy történhetett meg, mivel egész életében egészségesen élt.

Sikerült elérni azt, hogy a remény is megmaradjon, és vázoltam a kezelési lehetőségeket, melyekből aztán a gyógyszeres kezelésnél maradtunk.

A prosztatadaganat gyógyszeres kezelése mellett azért egyeseknél gyakrabban, vagy fokozottabban jelentkeznek mellékhatásként a hőhullámok. A gyógyszeres kezelés hatására a merevedési zavarok is megjelennek. Ezek összességében negatívan tudnak hatni egy férfi pszichés állapotára.

Ezek összességében és az az érzés, hogy vele ez hogyan fordulhatott elő, arra az elhatározásra késztette, hogy Ő-t nem érdekli legyen bármi, Ő nem szeretné tovább folytatni a kezelést. Jelzem ezt akkor mondta, mikor már látszott, hogy nagyon szépen reagál a kezelésre és jól van. Azt, hogy nem akarta folytatni a kezelést le egyszerűsítette azzal,  hogy a megadott időben nem jelent meg a kontrollvizsgálaton, és nem kapta meg a megfelelő gyógyszert.

Itt mondhattam, volna hogy én megfelelően tájékoztattam, elmagyaráztam mindent de ez az Ő döntése, nem erőszakolhatom rá, mert szabad akarata van.

Egy orvos azt egy laikusnak nehezen tudja olykor szavakkal elmondani, hogy miért akar mindenáron segíteni, miért harcol akkor is amikor kevés a remény. Sokszor szerintem ilyenkor amikor a beteg látja az orvos szemében, hogy az mindent meg akar tenni érte akkor olyan dolgokat mozgósít tudat alatt melyek még pontosan nem meghatározhatóak- de léteznek!

Szóval felhívtam a beteget és szinte könyörögtem neki, hogy jöjjön el legalább egy laborvizsgálatra és aztán személyesen megbeszéljük az eredményt.  Mivel a megkezdett terápiát nem folytatta laborértéke ismét romlani kezdett. Viszont rávettem arra, hogy ismét kezdje el a kezelést. Ennek következtében ismét javulni kezdett rövid időn belül. Örültem és örült a beteg is.

A hőhullámok és a velem hogyan történhetett ilyen tudat viszont egy idő után ismét azt eredményezte, hogy nem jött el kezelésre és megint nem láttam közel egy évig.

Viszont ismét felhívtam és megkértem szépen, hogy jöjjön el egy laborvizsgálatra. Ismét romlottak az eredményei. Hosszabb beszélgetéssel ugyan, de sikerült rávennem hogy ismét elkezdjük a gyógyszeres kezelést. Istennek hála azalatt amíg nem volt hajlandó szedni a gyógyszert nem jutott el olyan állapotba, hogy távoli áttét alakuljon ki.

A beteg elmondása lapján a családja is csodálkozva kérdezte, hogy ki ő hogy ennyire akar neki az orvosa segíteni.

Mi volt a kitartásom eredménye: a lehető legnagyobb dolog. A beteg most is él és teljesen jól van, továbbra is aktívan tevékenykedik. Ezért éri meg küzdeni akkor is ha nehézségbe ütközünk.

Ez a beteg hamar feladta volna és azóta már 100 % halott lenne. Neki több idő kellett hogy megértse van remény és van megoldás. Így sok – sok évet kapott, melye aktívan és boldogságban eltölthet a szerettei között.

Azt hiszem 2 éve pár nappal a születésnapom után keresett meg telefonon, hogy felköszöntsön és, megköszönje amit érte tettem akkor!  Ennél nagyobb bizonyíték a lelki támogatás értékére aligha létezik. Ezért van szükség arra, hogy a betegeinkhez lélekben is támogassuk a gyógyulásban vezető úton. Amikor megbotlanak akkor pedig ott legyünk, hogy segíteni tudjuk őket!